A nagyközönség számára a Múlt-kor történelmi magazin 70. évfordulóra kiadott tematikus holokauszt-száma már egy rövid betekintést nyújtott a Székely-család történetébe. Sőt, Magda a lapszám címoldalára került.
Kamra mélyéből a Könyvespolcra
A Székely-család titkos levelei
A Bergen-Belsen-i koncentrációs táborba 15 ezer magyar deportált került. Köztük 1944 decemberében Budapestről Székely Károly és lánya, Székely Magda. Történetük azért különleges, mert a táborban titkos levelezést folytattak. Róluk szól a Holokauszt Emlékközpont Táborok tükrében című kiadványa.
Amikor egy családi emlék bekerül a múzeumba, a muzeológiai munka során - sok fontos lépésen keresztül - történeti forrássá válik. Ezáltal pedig megteremtődik a lehetősége annak, hogy a történeti tudásunkat gazdagítsa, árnyalja.
A Székely-család levelei 2013 áprilisáig egy V. kerületi lakás kamrájában voltak bedobozolva. A dobozok először Székely Károly 1965-ben bekövetkezett halála után nyíltak fel. A hagyatékrendezés megkavarta a port az elfeledett papírfecnik felett. A családtagoknak ekkor már nem volt kit megkérdezni, a levélírók egyike sem élt már. Magda 1945 tavaszán nagy valószínűséggel tífuszban hunyt el a Bergen-Belsen-i női láger egyik karanténbarakkjában. Károly több táborba szervezett ifjúsági csoportot, részt vett az auschwitzi kiállítás megszervezésében, személyes veszteségéről, a levelekről azonban családja körében sem beszélt.
11 levelet kaptunk 2013 tavaszán, egy év múlva pedig egy telefont az adományozótól. Ekkor már zajlottak a kiadvány előmunkálatai. A második gyűjtés során átadott dokumentumok és fotók között 2 újabb bergeni levél is lappangott, ami még időben került be a gyűjteménybe.
A papírfecnik átlagosan 10x12 cm-es méretűek, az üzenetek grafitceruzával íródtak. Nyolc levélen szerepel dátum, az első február 8., az utolsó március 5. Nem tudjuk pontosan, ki avanzsált tábori postássá, lehetett az ételkihordók egyike, vagy olyan személy, akinek pozíciója szabadabb mozgásteret biztosított számára.
Egy forráskiadvány készítése alatt sok eldöntendő kérdés, dilemma felvetődik, mind a formai, mind a tartalmi jegyeket illetően. Abban azonban teljes egyetértés volt a szerkesztők között, hogy a borítóra Magda műtermi fotója kerül majd. A felvételről a béke és a nyugalom sugárzik, feszültséget teremtve a vizuális hatás és a történet között.
A könyv bemutatása lehetőség túlélők és kutatók találkozására
2015 novemberében kerekasztal-beszélgetést szerveztünk, ahová a Bergen-Belsen-i túlélőcsoport tagjait és a tábor emlékhelye mellett működő kutatóhely két munkatársát is meghívtuk.
2016. január 30-án Papp István történész tollából recenzió született a kötetről:
"E kötet bizonyíték arra, hogy türelmes, kitartó, aprólékos munkával a személyes források is összebékíthetők a szaktudományi ábrázolással."
Amikor összeérnek a szálak...
Ritka pillanat a kutató számára, amikor az egyéni történetek szálai váratlanul összekapcsolódnak. Hétfő reggel telefonhívást kaptak a gyűjtemény munkatársai. A recenzióra felfigyelve jelentkezett Amigó György Bergen-Belsen-i túlélő, akiről kiderült, ismerte a könyvben szereplő Székely Károlyt. A 16 éves Györgyöt 1944 decemberében édesapjával együtt vagonírozták be a Józsefvárosi pályaudvaron. Az Ungarnlagernek ugyanabba a 38-as barakkjába kerültek, ahol Székely Károly barakkparancsnokként tevékenykedett.
